Az elmúlt napokban beléptünk bizonyos szempontból az utolsó „vizsgaidőszakunkba”.
Ahogy korábbi írásunkban összefoglaltuk, az előttünk álló néhány hónap a megszabadulás, kilépés energiáját hordozza. Letehetjük végre a záróvizsgát.
Mint, amikor egy több éves iskolai tanulmányunk nehezén, verejtékes évein túl vagyunk, és a mögöttünk álló évek tapasztalatai, tudása alapján már csak a záróvizsgát kell teljesítenünk.
A hármas szám nem véletlenül mesebeli szám, hiszen mindig a harmadik megnyilvánulás teszi fel az i-re a pontot (három királyfi, három próba…), a harmadik megismétlődés ad nyomatékot, manifesztációt egy energia megnyilvánulásához.
(A matematikában is három pont szükséges ahhoz, hogy egy meghatározott forma létrejöjjön).
Most mi lehetünk a „legkisebb királyfi”, aki az előtte álló harmadik, végső próbát teljesítve, elnyeri méltó jutalmát.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az elmúlt évek történései, megélései rávilágítottak bennünket arra, hogy melyek azok a belső minőségeink, melyek felett már eljárt az idő és tovább kellene lépnünk rajtuk.
A külső események semmi mást nem „tettek”, mint mutatták, tükrözték a belső folyamatainkat.
A munka nagy részén túl vagyunk, belső sárkányainkkal a nagy csatákat megvívtuk, de bármennyire is szabadulnánk már, még nem állunk készen.
Még vár ránk az utolsó próbatétel, a végső megmérettetés, mely már közel sem lesz olyan intenzív és nehéz, mint a korábbiak. Igazából itt már csak a hitünkre és a kitartásunkra van szükség. Hogy ne adjuk fel, ne engedjük el, menjünk tovább…
(Ha már lefutottuk a maratont, ne adjuk fel az utolsó néhány méternél).
Visszaköszönnek, még finoman beúsznak (megmutatják magukat) régi, elavult gondolati minták (tegnap retrográdba fordult a Merkúr, az idei évben harmadszor!), melyek még bennünk vannak, de már terhesek számunkra.
Pl.: Túlzott agyalás, nem hibázhatok, az életem nem öröm, hanem feladatok sűrűje, mit gondolnak rólam…minden olyan gondolati minta, mellyel belső stresszt, szorongást, idegességet okozunk magunknak, melyek felett már eljárt az idő.
Ha „rajtakapod magad”, hogy a fenti érzéseket tapasztalod, csak nézz magadra kívülről, ismerd fel, hogy ez a gondolati minta már nem jó neked és csimáld máshogy. Lazulj bele, legyél magaddal elfogadó, megértő, szeretetteljes.
Érezhetjük, hogy vannak kapcsolataink, melyeket már „tisztába kellene tennünk”, le kellene zárnunk, meg kellene végre értenünk, hogy mit üzennek számunkra.
Hol vannak a saját határaink, mennyire tudjuk ömagunkat képviselni, élni.
Miért ragaszkodunk olyan kapcsolatokhoz, gondolati mintákhoz, melyekről tudjuk, hogy akadályozzák a fejlődésünket.
Melyek azok a vágyaink, melyeket még mindig nem valósítottunk meg, csupán kishitűségből, félelemből.
Ha pedig már elindultunk „belső küldetésünk” útján, akkor most ne adjuk fel, ne hátráljunk meg, ne veszítsük el a hitünket, ne érezzük magunkat kevésnek, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak.
Az élet minden területén felvonulnak azok a minőségek (mint egy színpadi össz/végjáték), melyekkel még korlátozzuk magunkat.
(Harmadszorra is kavdrátba lép egymással a Szaturnusz-Uránusz bolygó december közepéig, igaz, már kevésbé feszítő energiával).
Ha figyelünk önmagunkra, érezni fogjuk, hogy mely életterületünkön, mely minőségben, melyek azok a minták (ismétlődések), melyeken túl kell lépnünk.
A valódi megszabadulás, kiszabadulás lehetőségét hordozza ez az időszak.
Elindít egy új, könnyed, szárnyaló, szabad életminőség, önmagunk felvállalása felé…
Szeretettel,
Danila
(2022. szeptember 11.)
Comments