A múlt régi terhei...



Az anyagi világban, mint „realitásban” hívő emberek sodródnak a témában – ha fáj valami, akkor belesüppednek vagy elnyomják. (Amíg testi szinten nem bukkan fel erősebben...)

Egyik sem tekinthető megoldásnak.


A múlt feldolgozásának szakaszai


Azok is továbbléphetnek a múlton, akik már kezdenek kilépni a „csak az van, amit látok” hitrendszerből – és úgy gondolják, hogy „semmi negatívval” nem foglalkozom. Ez a hozzáállás már egy újabb lépcsőfok a tudatosság felé vezető úton. A múlt oldásában viszont még ez sem segít, így minden régi seb tovább él mételyként bennünk és befolyásolja életünket a tudatalattiból mérgezve.


A múlt kezelésének következő fázisa az a hozzáállás, amikor kutatom, görcsösen ásom ki a blokkokat, összefüggéseket – és ezeket elméből próbálom összerakni, elemezni. Ebben a szakaszban már felszínre jönnek a régi sebek és megfelelő segítséggel integrálni lehet a személyiségbe. Ebben a szakaszban ott lehet a kihívás, ha nincs integráció, vagyis csak felszínre jönnek a régi fájdalmak és „kószáló” tudatalatti tartalmakként nem sikerül feldolgozni, beépíteni. (Szakember kell a beépítéshez). De nagy nyitottság és bátorság, ha már valaki ráébredt, hogy ezekkel dolgozni érdemes…meg kell kerülni az egót…és le kell csendesülni egyedüllétben, ahol „fogadni” kell őket, sorra venni…


Ha sikerült elengedni a görcsöt, a túlzott kombinálást, elemzést, agyalást ebben körfogásban, akkor jön egy újabb szakasz a múlt terheiben: ELFOGADOM a régi, akkori énemet és az akkori bántó szereplőket… és megbocsátok magamnak és mindenkinek.

Ehhez még nagyobb bátorság és érettség kell, mint az előző szakaszhoz. Itt is szükséges a mély feldolgozás, viszont itt már „belép” a Szív áramló, szeretetteljes együttérző energiája.


Az utolsó fázis (aminek szintén vannak szakaszai, de ebbe nem érdemes belemenni most…) az Eggyé válás, vagy Egység Fázisa: itt már tudjuk, hogy az Univerzumban rend van, mindenki egy és az elfogadáson túl tudok lépni – már az együttérzés, megértés, együttműködés platformján. Itt már képes vagyok alapból elfogadóan, tudatosan „jelen” lenni – megértem a saját személyiségem mozgatórugóit, átlátom a pozitív-negatív(nak tűnő) jellegzetességeit, és ugyanígy a másik embernél is.

Itt a szeretet áramlása zajlik és az adott pillanat az érték: a tapasztalás szépsége. Az Isteni Önvalónk vezet már minket…


Szeretettel,

Bakó Eszter

9 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése