top of page

A Színek


A színek, életünk egyik legfontosabb örömforrásai. Rezgés, energia, szimbolika…mindenki saját érzése szerint folytathatja a mondatot.

A szín a Fény, vagyis a Teremtő ősforrás végtelen sok megnyilvánulása. De mindenekelőtt érzelmek kiváltója és érzelmek kifejezője. A színek testet és lelket gyógyító hatásúak.  


A színek megérintik gyermeki lelkünket és a legfelsőbb Énünket. A színekkel való munka lemodellezi azt, ami az emberi lélekben történik.

Goethe a szín megjelenését homálynak nevezte, a művész küldetése pedig elindulni a sejtelembe, felfedezni a homályt, megérteni és teremteni belőle.

A homály több szinten érthető. A vakító fény és a mély sötétség közötti dimenziók, árnyalatok. Finom rezgések. A vakító fény és a mélysötét között van a homály, amely elhomályosítja e kettőt. A fény és a sötét tettei, szenvedéseinek és derűinek hosszú skálája. 

A másik szintje: az értés és a cselekvés közötti állapot. Megérteni passzív szemlélődésből fakadó ráébredés. De a cselekvés aktív, impulzív, teremtő vagy romboló/lebontó erő.

A két szélső állapot, a fehér és a fekete között lágyabb középutat jelentenek a színek árnyalatai.

A Fény belép a homály, vagyis a megtestesülés terébe és kapukat nyit a formák és színek világába!

A Fény, amikor megnyilvánul a sötét birodalmában, az egy drámai bevonulás. A sötéten átküzdi magát a Fény, megszületik elsőként a sárga.


A SÁRGA

Világosság, egy csepp homállyal, ragyogó marad, de már megnyilvánult fény, már a felfogható határán van.

Dinamikája van, pezsdítő a hatása, mindenre sugározni akar, nem lehet határa, nincs vége, nincs célja. De van centruma!

A fény a sárgában már szót kap! A szellem ragyogása. Legmagasabb fokú tisztaságában mindig magában hordja a világosság természetét és derűs, vidám, enyhén izgató tulajdonsággal bír.

A sárgát a legkönnyebb megrontani, koszolni. Alig érinthető más színnel a sárga szín, mert tört szín lesz. A sötét, a süket feketétől a színes feketéig tart és abból a sötétkék árnyalatok szólalnak meg először. A sötét faggatja, kérdezi a Fényt. A kék deríti a sötétet, hogy bele tudjon nézni a lélek.

Egy érdekes tapasztalat, a tengerkutatók és búvárok elmondták, hogy a tenger mélyére merüléskor fokozatosan eltűnnek a sötétben a színek. A legtovább a sárga szín marad meg. Vagyis a fényt a sárga tartja legtovább magában. Már mindent elnyom a sötét, de a sárga pl. a halakon még világít!


Ha a jóga tanaival és hindu hitvilággal összevetem, akkor a sárga a napfonat, a 3. csakra színe.              

Az akaraterő, valamint az univerzum energiáinak bekapcsolódásának helye. Tettrekészség és az énazonosság megtalálásának csakrája. Az öröm és a pozitívitás energiája jellemzi.


A sötét észlelete ha már észlelt, érzékelhető, már nem a semmi, mondja Goethe. Vagyis az alvó univerzum ébred, leheletnyit, de már valami.


A KÉK

Elmondja a sötét titkát, ha körülveszi azt. A fekete és a mély sötétkék, egy árnyalattal színesebb csupán. De már belépett a Fény a sötét-fekete dimenziójába.

A kék már szín, mely tulajdonsága, hogy határokat képez, ellentétben a sárgával. A kék által meditatívan a mélységbe láthat az ember, kinyitja az értő szemnek az univerzumot. Nyugodt, mély határokat jelöl ki.

Egy csodálatos párhuzamot találtam a Yotengrit, a rábaközi táltosok hagyatékában: „ A mindenség szitáló ködnél is fínomabb anyaga ikerörvénybe sűrűsödvén világok keletkeztek és leírattatott általuk Yotengrit neve, az első IGE. Majd megteremté önmagából Gönűzt, Naporcájú öregistent és Holdal ékes Boldogasszonyt, Ukkó anyánkat.” 

Hát itt a mélysötét, abból kilép a kék és a sárga. Boldogasszony Szűz Mária köpenye, energiatere szintén kék, ezüstös kék. A Naporca pedig világító sárga!

Ahogyan a sárga mindig fényt hord magában, a kék mindig valamelyes sötétséget rejt magában.     


A kék a Szaturnusz színe, Uriel az arkangyala, ami határt képző erő, kemény széleket tart.

Ez a szín különös hatást gyakorol a szemre. Mint szín energiát jelent, ámde a negatív oldalon található, és ebből bontakozik ki fokozatosan a pozitív oldal felé. Megpillantásában valamiképp benne rejlik inger és nyugalom ellentéte. Különös élmény, hogy egy kék felület (égbolt, hegyek..) egyre távolodni látszik tőlünk.  

Az egyiptomi mitológia azt írja, Ozirisz minden alkonyatkor napként az alvilágba megy, a lenti félkörívet járja. A holtponton, a legmélyebb, legsötétebb pontját egy órán át megvilágítja, jelezvén, hogy van Fény, van kiút, lehet őt követni. Ez a sötétkék!


A kék a torokcsakránk szine. Az önkifejezés, a teremtőerő és a tanítói készségek helyszíne.              

A kimondott szó teremtő ereje, itt érvényesül.


A Piros

Goethe: „ A PIROS egyszerre tudja az ifjúkor aktivitását és az időskor méltóságát. „                   

Amikor a sárga egyre melegebb tartományba fordul, a narancson át megszületik a PIROS. Határ és erő teremtődik. Erő érzelemben, lelkesedésben. Lélek nyílik, érző lélek.

A vörös áttöri magát a sötéten, lelkes, szenvedélyes, de még nem szent lelkesülés. Még nem a szent hevület, még fiatal ahhoz. Így célja, küldetése még nem tudott. Kíváncsiság, lelkesültség, szeretet-szerelem PÍR-OS. Az élet fénye és ereje már benne megmutatkozik.

Píros, pirkad, pirul, párosodik, hiszen az érzelmek, a szerelem pirosa. Itt és most a jelenben, mintha megpillantanánk egy titkot. Észrevenni… gyermeki öröm pillanata a piros. Megérinti a belső világunkat és mozdulatba hoz, fellobbant. Üzeni, hogy tedd, hibázhatsz is, ehhez is szabad akaratod van, hiszen tanulsz és tapasztalsz általa, csak ne légy passzív és kedvtelen!


Az angol vörös bír a legintenzívebb színező erővel. A vörös (piros) az első szín, amit a gyermekek megtanulnak megkülönböztetni, a kék az utolsók között van. A védelem és az áldozat színe egyaránt.

(Erdélyben ma is kisbabák csuklójára kötnek piros fonalat és a kis állatok nyakába piros szalagot, mely a rontástól védelmez).

Komoly és méltóságteljes, bájos és kellemes benyomást kelt bennünk. Az előbbit sötétre sűrített, az utóbbit világosra hígított állapotban. Kifejezi az öregkor méltóságát és az ifjúság szeretetre méltóságát, szenvedélyességét.

A térben a piros mindig előre tör, közelebbinek érzékeljük. Figyelemfelkeltő is egyben.

A bordó már méltóságot hordoz, mint egy sötétpiros rózsa. Mint Krisztus köpenye a festményeken. A sárga pedig arannyá változva hordozza ugyanezt. A téli napforduló szintén a mély pirosat és az aranyat tartalmazza. Felemelő és méltóságteljes.


A piros a vér színe és az áldozaté, a lüktető élet. Indián teremtésmítoszokban az istenek piros vérüket cseppentették a föld agyagába, amiből az embert gyúrták. Így lett hozzájuk hasonló, érző, értelmes az ember. Krisztus halálakor a keresztfáról lecsepegő vére Magdalénára hull és ő mint kehely felfogja önmagában a szent vért. Így ő a Grál kehely, aki az örök élet italát hordozza. A kehely Y alakú, mint az anyaméh és szülőcsatorna. Pirosban, vérben születünk, a megszületés pillanatát tükrözi a piros mint szín.


A piros a gyökércsakránk színe, mely mint fagyökerek szerteágazik a földben. Az alapokat adja, a gyakorlatiasságot. A teremtő erőnk a gyökércsakránktól, annak tiszta pirosságától függ, mennyire tud az anyagban megvalósulni. Szenvedélyes és erő van benne. Ugyanakkor a Földanyánkkal, mint egy köldökzsinór összeköt, amíg testben élünk. Szülés és születés ereje benne. De a piros Marsi erőt is hordoz, a harc, az aktívitás, az alkotókészség erejét. Ha ez túlteng már pusztítóvá válhat.


A Lila

A LILA szín a folyamatos létesülés titkát hordozza. Pulzál, a piros felé, vagy a kék felé. Kékkel mélyül, pirossal derül. Magába fogadja a sötétet és magasabb dimenzióba emeli, transzformálja.

Ennek folyamatát tükrözik a lila árnyalatok, amint a színerő felülkerekedik a sötétségen.

A lila bíbor árnyalata már a lelkesültség színe, győzedelmes a sötét fölött. Mély, bölcs és emelkedett.


A lila a 6. csakránk (harmadik szem) színe és a 7. a koronacsakránk is tartalmaz lilát, de gyöngyház fehérrel egyben.

Föld, a gyökércsakra pirosa és a torokcsakra kékje egymásra hatnak. A torokcsakrában születő álmok és tervek a gyökércsakra erejével formálódik fizikai megvalósulássá.             

A lila, a harmadik szem a spirituális érzékelés és a felettes énünkkel való kapcsolódás helye. Általa már érzékeljük az anyag feletti világot, láthatjuk az energiák világát pl. az auráját az élőlényeknek. Ez a csatornánk 7 éves korunkig nyitva van és fokozatosan szűkül be.


A ZÖLD

A ZÖLD a felismerés, a földre érkezés színe. Magában hordja a sárga és a kék erényeit, összesimuló folyamat.

A két szélső pólust egyesíti, illetve köztük él. A zöldből festhetjük meg a legtöbb árnyalatot.

A kicsi különbségek a finomlélek árnyalataiba visznek, a harsány frisstől a mély kékeszöld nyugalomig. A zöld a földre érkezés pillanata! Amikor az égi fehér sárgában megnyilvánul, és a földre érkezik, a vizek kékjével találkozván a zöld létét teremti meg.

Fizikai síkon a növények megszületése, a szeretetből való teremtés és növekedés energiája. A természet színei mindig törtek, a zöld végtelen sok árnyalatot tartalmaz, mint ahogy a természet is végtelen variációkat hozott és hoz létre. A növény nő, felfelé, az Isteni rend szerint, tisztán, egyenesen köti össze a földet az éggel. A fényt a föld sötétjével a zöld köti össze, így anyagi értelemben a növény köti össze.

A szemünk receptorai a zöldre reagálnak legelőszőr. A zöld a legfeltűnőbb és a térben előre kívánkozik. De mégsem agresszívan teszi, hanem derűvel, nyugodtsággal, csak adja önmagát. A zöldet kedvelő emberi személyiség is ilyen.


A zöld a szívcsakránk, a 4. csakra színe, de benne a rózsaszín is megjelenik. Szív a szeretetben és a szeretet a szívben-zöldül. Itt a nagy vízválasztó, a középpont. Lejjebb a földhöz közeli, materiálisabb tudatok szintje, felette pedig a spirituális és magas érzelmi intelligencia nyilvánul meg.

A sárga napfonat csakra és a zöld- rózsaszín szívcsakra közti távolság a legnagyobb. Nehéz út ezt megjárni, a szívbe fellépni. De itt kezdődik az élet lényege, a matériából kiemelkedve már kapcsolódhatunk a felsőbb dimenziókhoz és önmagunk felsőbb énjéhez. Az asztrál világ is egyben, ezért itt van a boldogság, szeretet-szerelem és a szív sebeinek is a tere.


A sárga a lélek, a kék a szellem/ a magas tudat, a piros a lendület, a keletkezés, az érzelmek asztál síkja. A piros és kék találkozásával keletkezik az új rezgés, a lila.

A színek árnyalatainak felismerése és főként a keverése, alkalmazása hihetetlen lelki fejlődést eredményezhet. Ahogy az árnyalatok úgy a lélek is gazdagodik általa. (A szín és művészetterápia erre épít).

Komplementer színpárok a színek kiegyensúlyozó, bár látszólag ellentétes párjai egymásnak. A mellérendeltséget fejezik ki, egyik sem uralja a másikat, annak ellenére, hogy egyik főszín, a másik mellékszín. Ideális társadalmi modellnek tekinthetnénk e kapcsolatra!


Pállay-Kovács Szilvia


32 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page