Elfogadás

Az élet mindig azt nyújtja számunkra, ami az aktuális pillanat valósága, esszenciája.

Sokszor olyan vágyakkal, elvárásokkal, ellenállásokkal, igényekkel töltjük meg mindennapjaink jelenét, mely - ahelyett, hogy felnyitná szemünk az örömre, a csodára – inkább eltávolít tőle.

Minden egyes perc azt adja, ami benne van, egy lehelettel sem többet. Ha „többet” akarunk, telhetetlenségünk azt is elveszi tőlünk, ami a miénk volt, de nem vettük észre.

Örülj annak, amiben éppen vagy, oldódj fel benne, élvezd, add át magad neki, elvárások nélkül.

Ha boldognak érzed magad, ne aggódj azon, hogy egyszer úgyis vége lesz, hanem hálával éld minden egyes percét.

Ha elérsz valamit, gondolataiddal ne a következő lépésen rágódj, hanem ússz „teljesítményed” mámorában.

Ha munkahelyi teendőid kötnek le, ne az otthon „feladatain” elmélkedj, ha viszont családi körben vagy, ne „szakítson ki” az önmegvalósítás vágya.

Ha „kényszer helyzetbe” kerülsz – pl. egy betegség szegez ágyhoz - ne haragudj az egész világra és ne próbálj görcsösen kitörni belőle, hanem add át magad a pillanatnyi helyzetednek, a pihenésnek, a nyugalomnak.

Éld azt, ami éppen, abban a pillanatban vagy, amit tudsz, amire lehetőséged van, amit „odatesznek eléd”. Őszintén, nyitottan, szívből, teljes jelen-léteddel, mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül.

Ne aggódj azon, hogy lemaradsz valamiről. Ellenkező esetben életed versenyfutássá és teljesíthetetlen teendők listájává válik.

Az élet mindig tudja, hogy mire van szükséged, lehetőséged, mire van pillanatnyilag képességed, erőd, mi az, ami a Tiéd lehet abban a pillanatban.

Ha elfogadod és igen-t mondasz rá, látszólagos problémáid hirtelen kisimulnak, teendőid lecsökennek, vagy megoldódnak és elkezdesz örülni a mindennapoknak. Ekkor meglátod, felfedezed és elkezded felszabadultan élni a létezés csodáját…

Szeretettel,

Danila