Jégkirálynő

A Jégkirálynő némán ült tróntermében. A csend, az időtlenség, a megszokottság áthatott mindent körülötte, dermedt végtagokkal, üres tekintettel és megfagyott szívvel nézett a semmibe. Hideg volt, de ő ezt már nem érezte. Évezredek óta ült itt némán, szótlanul, bezárkózva…A várában, a megszokásaiban, a makacs ragaszkodásaiban.

Hirtelen, valami történt…a dermedt körvonalak elkezdtek pulzálni, életre kelni benne és körülötte, és a tudatossága kiszabadult ezeréves börtönéből. Szárnyra kelt, felrepült és felülről nézve tekintett le önmagára és a jól ismert helyszínre.

Innen fentről idegen és életszerűtlen volt, amit látott. Mint egy szomor�