Hunyd be szemed, figyeld gondolataid kavargó táncát, majd elcsitulását, lásd határaid elmosódását, érezd át lényed elevenségét, feloldódását, egységbe olvadását, végtelenségét, ne azonosítsd magad elméd mindennapi kivetülésével, annak csupán szemlélője légy…s ekkor feltárul előtted lelked mély, határtalan, őszinte, igaz valósága…
Őrizd ezt az állapotot, s ha majd kinyitod szemed, érzékelésed megváltozásával ujjászületik a világ. Meglátod a formák múlandóságába rejtett örök szépséget, megérzed az idő mögötti végtelenséget, feloldódik benned az elkülönültség fájó illuziója, s elkezdesz könnyedén, elevenen, nyitott szívvel, örömmel, önazonosan Élni.
Egy cinkos mosollyal az arcodon „fejest ugrasz” a Létezésbe.
Szeretettel,
Danila
Comments