Amikor lent vagyunk a verem alján és elkeseredetten küzdünk önmagunkkal és a világgal, nehéz meglátnunk a fentről beszűrödő fényt.
A lelkesítő szavak, hangzatos elméletek, „látod, én is megcsináltam” tanácsok, magyarázatok és prédikációk ilyenkor végtelenül távolinak tűnnek és inkább erősítik pillanatnyi „nyomorunkat”.
A „jónak kell lennem, meg kell csinálnom” elvárások teljesíthetetlen kényszerként és nem támogatásként érkeznek hozzánk.
Ne ostorozd magad. Ne legyenek kényszeres elvárásaid önmagaddal szemben. Ne kívánj görcsösen semmit. Ne próbálj a hegy aljáról egy ugrással a tetőre érni, hanem nézz körül ott, ahol éppen vagy.
Figyelj magadra, magadba, azokra az érzésekre, melyek átjárnak, melyek veled vannak.
Ne ítélkezz, hanem hagyd, engedd, érezd.
Megadásodat megértés követi, majd a megértés és átérzés elvisz az elengedésig és ez meghozza számodra a felszabadulást. A belső félelmeidtől való megszabadulást.
Örülj minden egyes lépésnek. Légy büszke a teljestíményedre. Ne másokhoz mérd magad.
S ahogy őszintén haladsz előre, nyíló szívedben egyre intenzívebben érzed belső erőd s fényed ragyogását.
Szeretettel,
Danila
Comments