Az idei év a felszabadulás és a lágy, női energiák feléledése mellett meghozza a spirituális felérbredés és kiteljesedés lehetőségét mindazok számára, akik nyitottak ezeknek az energiáknak a befogadására.
De mit is jelent ez valójában? A spirituális utat sokszor félre értelmezzük, idegennek, elvontnak, elszálltnak minősítjük, illetve hajlamosak vagyunk elveszni az útvesztőiben.
Az Élet Művészete
A spiritualitás nem egy elvont, misztikus fogalom, hanem az élet művészete és mindenek előtt önmagunk ismerete, szeretete. Annak felismerése, hogy az életünkben minden belőlünk indul ki, hogy hozzáállásunkkal, viszonyulásunkkal mi teremtjük, alakítjuk az életünket.
A spiritualitás célja nem más, mint belső indíttatású emberré válni, megtapasztalni, hogy az iránytű, a válaszok, a megoldások bennünk léteznek.
Ráérezni arra, hogy a látszólagos külső korlátok mindössze belső minőségeink kivetülései és megtanulni ezeket a belső minőségeket korlátokból lehetőséggé formálni. Olvasni tudni önmagunkból, a reakcióinkból, a megéléseinkből és késznek állni változtatni.
Ez az út egyéni, egyedi, mint az ujjlenyomatunk, egyedül mi ismerhetjük, mi érezhetjük, a szívünk hangját követve mi élhetjük.
Segítséggel könnyebb
Az utazás során vannak pillanatok, helyzetek, amikor segítséget érdemes kérnünk. Ez a segítség lehet egy szó, egy felismerés, egy könyv, egy barát, egy közösség, vagy éppen egy terápia, mely tovább lendít és segít abban, hogy megerősödve feljebb/beljebb lépjünk.
Ugyanakkor érdemes szem előtt tartanunk, hogy ez ne váljon függőséggé, kiszolgáltatottsággá, ne egy külső tényező kezébe adjuk a felelősséget, ne hárítsunk, ne megváltót keressünk. Csupán egy olyan sugallatot, segítséget, eszközt, ami abban a pillanatban megerősíti az önmagunkba vetett hitünket.
Hiszen a cél, hogy az erőt, a változtatás képességét magunkban élesszük fel, hogy begyújtsuk belső motorunkat, s ne egy másik autóra csatlakozzunk utánfutóként.
Átültetni a gyakorlatba
A spiritualitás a szellemet és az anyagot, a láthatatlant és a láthatót, az elméletet és a gyakorlatot, az elmét és a szívet kapcsolja össze. Ha e kapcsolatot nem sikerül létrehoznia, vagyis ideákat, illuziókat, téveszméket, vágyakat szül, melyeket nem tudunk a mindennapi életünkbe illeszteni, semmit nem ér. Ebben az esetben elrugaszkodunk a valós életünktől, enerváltnak, gyengének, idegennek érezzük magunkat, s egy másik „valóságban” próbáljuk megtalálni az örömöt, a feloldódást.
„Csoda” akkor születik, amikor a hétköznapi életünkbe visszük önmagunk megtapasztalásait.
Mindenki számára elérhető
A spiritualitás NEM egy kiváltság, ami csak a kiválasztottaknak, az arra érdemeseknek, a „beavatottaknak” szól, jár. Ez az egyik legnagyobb csapda az önismereti úton, mely a spirituális egót élteli, s megosztottságot, gőgöt, kirekesztettséget, alá-fölérendeltséget szül.
Nem egy - könyvekből, vagy véget nem érő tanfolyamok által megszerezhető - titkos tudás, melyet hajszolni kell, s a kiapadhatatlan mohóság türelmetlenségével az őrületig halmozni.
Az igaz spiritualitás, a létezés csodája és megtapasztalása MINDENKIÉ. Benne van a döntéseinkben, a mindennapjainkban, mindannyiunkban.
Ön-Mag-unkhoz igyekszünk
Az univerzális szellem (Teremtő, Isten, Egyetemes Szeretet) nem tesz különbséget közöttünk, egytől egyig a gyermekei vagyunk. Ő „csupán” jelen van, árad, minden lehetőséget megad számunkra a tapasztaláshoz. A látszólagos jót és rosszat is. Nem kivételez, nem választ ki, nem ítél meg, nem büntet, nem jutalmaz, csak VAN.
A saját szellemünk az, aki éberen figyeli a boldogulásunkat, s ha kell, figyelmeztet, jelzést küld, visszacsatol, „megveregeti a hátunkat”, támogat, tanít. Vele van közvetlen személyes kapcsolatunk. Ő a lelkiismeretünk, a fényünk, a lámpásunk, ő a belső motorunk, a „GPS-ünk”.
Vagyis MI MAGUNK, a tiszta, eredendő, szeretetben és egységben létező szellemünk.
Spirituális utazásunk során hozzá igyekszünk, a vele való kapcsolatot keressük.
Belső utazás
Minél közelebb kerülünk hozzá, annál inkább belső indíttatású emberré válunk. Egyre erőteljesebben halljuk a suttogását, egyre magabiztosabbá és erősebbé válunk. Rájövünk arra, hogy a valódi biztonság mi magunk vagyunk. A belső félelmeink fokozatosan eltűnnek, s egy idő után függetlenné válunk mindentől és mindenkitől, felszabadítjuk magunkat minden függőségtől, kötöttségtől, félelemtől, egyensúlytalanságtól. Szabaddá válunk. Ráérzünk szívünk üzeneteire, s ettől fogva döntéseinkben rá hallgatunk. Megnyitjuk magunkat - a mindig is körülöttünk létező – öröm, szeretet, bőség energiái előtt, s megtapasztaljuk a mindennapi csodákat. Észrevesszük, hogy ha szeretettel és megértéssel viszonyulunk önmagunkhoz, megváltozik az életünk. Jönnek a lehetőségek, kitárul a világ…egyre magabiztosabbá válunk, s most már a felmerülő kihívásokat sokkal tudatosabban, könnyedebben oldjuk meg. Már nem ránt padlóra, csak egy picit megingat. És megyünk tovább…és a „csodát” másnak is el szeretnénk mondani. Hiszen ezt mindenkinek éreznie kell.
Ez a spirituális út. Egyéni tapasztalásainkon keresztül, mindenek előtt a szívünkre, a lelkünkre és szellemünkre hallgatva megérkezni önmagunkhoz és kiteljesedni egy örömteli életben, a jelenben. Elfogadóvá, rugalmassá, tudatossá válni. Segíteni, s segítséget elfogadni. Hiszen egyszerre vagyunk tanulók és tanítók. Mindannyian.
Találd meg a saját utadat, s érezd meg minden pillanatban, hogy számodra mi a jó, merre húz a szíved. Szellemed veled van, segít, figyelj az üzeneteire, ne hagyd megingatni magad, ne hagyd, hogy tiszta célodtól eltérítsenek. Légy természetes, valódi, igaz, élő. Csak LÉGY!
S tartsd tiszteletben mások útját, hiszen az az övék, azt ők ismerik a legtisztábban.
„Élni, s élni hagyni.”
Szeretettel,
Danila