Egy nagyon különleges korszak részesei vagyunk. A világ egyszerre kiált fájdalomtól hörgő hangon és nevet felszabadultan a remény és magára találás örömével.
Totális transzformáció zajlik bennünk és körülöttünk, minden átalakul, új alapokra helyeződik, bedőlnek értéktelen rendszerek, minőségek és az igaz, a valódi, a tiszta elkezd teljes valójában ragyogni.
A több ezer éves kimondatlan, elnyomott, meg nem értett szavak most meghallgatásra kerülnek. Elfojtott érzések, fájdalmak, kínzó gyötrelmek gyógyírra lelnek. A körkörös forgásban, tudatlanságban létező minőségek tudatosságuk fényében életre lelnek.
A megújulás, magunkra találás, felszabadulás, felnövés és kiterjedés, a választás órája ez. Földünk több ezer éves története fordulóponthoz érkezett, döntenünk kell itt és most. Rólunk. Az életünkről. Egyéni és kollektív jövőnkről.
Csodálatos tér-idő pillanat, mely magában hordozza a remény és újjászületés melengető simogatását.
De az újjászületéshez bölcsességre és erőre van szükségünk, mert a szépséges ruhába öltöztetett kísértés és megtévesztés folyamatosan a nyomunkban jár.
Beengedjük létezésünkbe, mindennapjainkba a világunkon végig száguldó és sejtjeinkbe beférkőzni kívánó fél-elem energiát, felülünk-e a pánikkeltés zajos, tajtékzó hullámaira, a belső szűrőnk kikapcsolásával elfogadjuk-e a kintről jövő, ordító zaj hangjait, vagy befelé figyelve megnyugszunk és meghalljuk tiszta, belső érzéseinket, a szívünk suttogását.
Kapaszkodunk a megszokottság, az ismerősnek tűnő álbiztonság magunkra aggasztott mankóiba, vagy ezeket eldobva megtanulunk egyedül, önállóan járni, majd felszabadultan szaladni és szárnyakat növesztve repülni.
A külvilág által kínált pótcselekvésekkel töltődünk és okozunk magunknak pillanatnyi bódultságot, vagy megtaláljuk mélyen eltemetett belső értékeinket, és a válaszokat nem kívül, hanem belül keressük.
Önző, képmutató egónk álarca mögé rejtőzve elfedjük igaz önvalónk ősi igazságát, vagy belső hitünk és erőnk erejével, alázatot tanulva megteremtjük a belső szentség nyugalmát és egyszerűségét.
Önmagunktól menekülve hajszoljuk a kirakat boldogság álilluzióját, mesterségesen kreált „szeretet injekciókon” keresztül, vagy meglátjuk mindennapjaink egyszerű, határtalan csodáit, átadva magunkat a természet gyógyító ölelésének.
Feltétel nélkül odafigyelünk-e családunk, gyermekeink, barátaink őszinte pillantására, vagy magunkat önigazolásba ringatva átnézünk szemük fényén.
Meglátjuk-e a csiszolatlan gyémánt valódi fényét, észrevesszük-e a valódi értéket e csábításokkal és hamis üzenetekkel teli forgatagban, vagy csillogásba csomagoljuk a hétköznapiság értéktelen ígéretét.
Ítélkezünk, haragszunk, támadunk, vetítünk, irigylünk, örlődünk, harcolunk vagy elfogadunk, megbocsájtunk, megértünk és szeretünk.
Áldozatként sínylődünk és az önsajnálat köntösébe bújva szeretetet koldulunk, vagy megszeretgetve a belső gyermekünket, büszkén, felemelt fejjel, felelősséget vállalva, önazonosan létezünk.
A régi mintáinkhoz, berögződéseinkhez ragaszkodva túlélünk, vagy egy új valóságot teremtve, a tudatosságunk és belső bölcsességünk fényében örömben létezünk.
A válaszokat egy helyen találjuk meg: önmagukban, itt és most, a jelenben, a pillanatban. Most lehetőséget kapunk rá, hogy megleljük. Soha vissza nem térő csodaként. Befelé figyeléssel, szeretettel, elfogadással, önmagunk megismerésével, a belső erőnk és tartalékaink használatával, tanulással és megértéssel, megnyugvással.
Lehetőséget kaptunk a belső egyensúlyunk, középpontunk és harmóniánk kialakítására, az igazi értékek megtalálására, az összefogásban, egységben rejlő erő megtapasztalására, lehetőséget kaptunk arra, hogy a káoszt renddé varázsoljuk, hogy egy új minőségű világot teremtsünk.
Leljük meg a belső fényt és adjunk másnak is belőle. Önmagunkért és a Föld jövőjéért.
Szeretettel,
Preisz Danila
Comments