Emberként szükségünk van érzésekre, ez tesz minket tapasztaló-érző lénnyé.
Nehézség akkor jelentkezik, amikor túlságosan sokáig viszünk magunkkal (raktározunk egy érzelmet), vagy amikor nem tudjuk/nem akarjuk megélni, átengedni magunkon az adott érzést (lefojtjuk).
Ez természetesen a negatív érzéseknél jelentkezik. A mások negatív visszajelzéseiből keletkező érzéseinket (pl. sértettség, megbántottság, harag stb.) visszük magunkkal, magunkban tovább.
Az érzés, miután érzelemmé alakult, egyre mélyebbre és mélyebbre hatol és előbb-utóbb érzelmi méreggé válik, öntudatlanul önmagunk ellen irányítjuk.
A legfontosabb lépés, hogy fogadjuk el azt a tényt, hogy bennünk is vannak negatív érzelmek, minőségek és nézzünk velük szembe.
Senki nem kivétel ez alól, egységállapot nem létezhet a két poláris oldal megtapasztalása nélkül.
Valaki tagadja, valaki nem kíván szembenézni vele, valaki görcsösen jó akar lenni, de mindenkiben ott van.
Ha ezt tudatosítod, elfogadod, zöld utat adsz magadnak ahhoz, hogy meg is éld, felszabadítsd az adott érzelmet. (Természetesen olyan módon, hogy ezzel ne másokat terheljünk).
Majd amikor az addig elfojtott „negatív” érzelem energiája felszabadul, pozitív megéléssé tudod formálni. Pl. Az elfojtott haragot, dühöt felszabadítva alkotásra, sportra, pozitív teremtésre, inspirációra tudod fordítani.
Ez az alkímia. A bennünk lévő, negatívan megjelenő érzelmek, minőségek feltranszformálása.
Ezt a transzformációt egyénileg, önmagunkban tudjuk megtenni. Mutogatás, félelmek, ítélkezés helyett őszintén, bátran, hittel, belső meggyőződéssel. Azokon a területeken, minőségekben, ahol „feladatunk” van.
S ha változol, a környezeted, a megéléseid is változnak, hiszen - a rezonancia elve alapján - mindig azt tapasztaljuk kívül, ami bennünk van, a külvilágban valójában mindig önmagunkkal találkozunk.
A lényeg, hogy a kulcs bennünk van! Nem kívül, nem a mikro környezetünkben és nem a globális folyamatokban, hanem kizárólag Bennünk!
Azok a minőségek, megélések jelennek meg az életünkben, a külvilágunkban melyek bennünk is jelen vannak. És azokkal van „dolgunk”, melyek kiütik bennünk a biztosítékot.
Egyszerűen figyelj a mindennapokban megjelenő érzéseidre, reakcióidra. Mit érzel? Miért érzed? Miért haragszol? Miért fáj? Miért ítélkezel? Miért forrongsz? Miért érzed magad fenyegetettségben?
A válaszokat magadban fogod megtalálni, sehol máshol.
Szeretettel,
Danila
Comments