Mit jelent a fitoterápia?
A fitoterápia az egyik legősibb terápia, a betegségek, zavarok ill. fájdalmak megszüntetésére, megelőzésére szolgáló terápiás módszer. A fitoterápia a természet által nyújtott, természetes gyógymód, amely a gyógynövények hatóanyagaira, hatásmechanizmusára épül, a természettudományos medicina része, természetes gyógymód, az allopátiás (hagyományos nyugati) orvoslás kiegészítő (adjuváns) kezelése.
A növényi részek és a belőlük előállított készítmények gyógyászati felhasználásán alapszik.
A fitoterápiával gyógyító szakembert nevezik fitoterapeutának. Célja a megzavart testfunkciók oki terápiája, amelyet közvetlen módon, kísérletileg megalapozott készítményekkel történő befolyásolása, kezelése.
A fitoterápia története dióhéjban
A gyógynövénykutatás egyidős az emberiséggel. Már az ősember is figyelte az állatok táplálkozását és azt, hogy mindez hogy hat rá. Gyűjtögető életmódja során megkóstolta és megette, amiket talált: növényt, magvat, bogyót, termést és figyelte mit érez és tapasztal. Az így szerzett tapasztalat által rájött, hogy a növények nem csak az éhséget csillapítják, táplálnak, hanem gyógyító hatással is rendelkeznek.
Indiai gyógyászat
A földön a legősibbnek tartott gyógyászati rendszer az indiai. Gyógymódjuk neve két szanszkrit szó, az ayur (élet) és a veda (tudás) szavakból áll, tehát ez „az élet tudása”.
Az ayurvedikus orvostudomány alapjait a Védákban, a bölcsesség négy alapkönyvében találhatjuk meg. A legősibb könyv, a Rig Véda mintegy 4500 éves. Ebben rendkívül részletes műtéti leírásokat és számos gyógynövény felhasználási útmutatóját találjuk, többek közt több, mint 1000 gyógynövény tulajdonságát írják le, a legkülönfélébb gyógymódokat tárják elénk, a pszichoterápiától a sebészeti beavatkozásig.
A 6. századtól az ayurvédikus orvoslás hatott az arab, a görög-római, a kínai, tibeti, közel-keleti és az ázsiai orvostudományra is.
Egyiptom
A gyógynövények felhasználásáról az egyik írásos emlék az egyiptomi Ebers-féle papirusztekercs, amit (Kr.e. 1534.) egy múmia lába között találtak. A leírás 877 esetben tárgyalja az akkori betegségek tüneteit és több száz gyógynövény gyógyító hatásáról beszél.
Jelen ismereteink szerint a gyógykezeléseket templomokban végezték, Serapisnak hódoltak, aki a gyógyítás istene volt. A fáraók egészségi állapotáért egyidejűleg több orvos felelt, de a piramisépítőkről sem feledkeztek meg, akik gyógynövényeket kaptak minden étkezéskor, hogy ne betegedjenek meg.
Görögök
Az orvostudomány atyjának” Hippokratesz-t (Kr. e. 460-377) tekintjük, aki Kósz szigeten született. Apja Hérakleidész már gyermekkorától orvosnak szánta fiát, és neveltetését is e célnak vetette alá. Népszerű és híres könyvében, a Corpus Hippocratiumban több, mint 200 gyógynövényt említ. Elmélete szerint a különböző betegségek az emberi létezés természetes velejárója, melyek viszont megfelelő készítményekkel gyógyíthatók.
Rómaiak
Arisztotelész (Kr. e. 384-322) munkásságából maradt fenn az utókor számára a gyógynövényeket tartalmazó könyve.
Marcus Aurelius császár elismert orvosa, Claudius Galenus (129-199) többkötetes gyógynövény könyveket írt.
Plinius, római természettudós 37 kötetes Naturalis historia (A természet históriája) könyvet írt, amiben több száz gyógynövény leírása szerepel.
Az ókori rómaiak természetes gyógymódokkal kúrálták magukat, sokféle zöldséget, salátát ettek, ezért "levélevőknek" nevezték magukat. Ismereteink szerint gyógyhatású kenőcsöket, gyógyszereket készítettek természetes anyagokból: pl. fokhagymából, rozmaringból, édesköményből.
Középkor
A betegséget Isten büntetésének tartották, a beteg embert kiközösítették, így a gyógyítás visszaszorult a templomokba, kolostorokba, ahol a szerzetesek és apácák vették ót a gyógyítói szerepet.
A gyógyításhoz szükséges alapanyagok előállítása, termesztése is szükségessé vált, így a kolostorok kertjeiben kialakult a gyógynövénytermesztés és feldolgozás, valamint ezeknek a feljegyzései.
Szent Benedek által alapított bencés szerzetesrend (i. sz. 528) egyik legfontosabb feladatának tekintette a betegek gyógyítását.
A kolostorokban már tanították, oktatták a szerzeteseket a gyógyítás és ápolás tudományára. Így a kolostorokban egyre több gyógynövényt termesztettek.
Bingeni Szent Hildegard (1098-1179) főapátnő volt az első, aki gyógyszertárat működtetett. A kolostor falai között készültek a kenetek, teák, gyógycseppek.
A főapátnő, aki azt vallotta, hogy nem csak a beteg szervet, hanem az egész testet kell gyógyítani.
Természettudományos könyvet is írt.
A középkorban, a gyógynövénygyógyászat a svájci Paracelsus (1493-1541), orvos-gyógyszerész nevéhez fűződik. Egész életét a tanulásnak és az orvoslásnak szentelte.
Tanulmányai végeztével vándororvosként élt. Herbarius című könyvében gyógynövényekről szerzett tapasztalatait fogalmazza meg. Ő volt az első tudós, akinek sikerült növényi alkoholos kivonatot (tinktúrát) előállítania.
A modern fitoterápia a gyógynövényeken kívül egyéb természetes gyógyító terápiás készítményeket is alkalmaz: tápnövényeket, fűszernövényeket, gyógygombákat, gyógyleveket, apiterápiát (gyógyító méhtermékek), aromaterápiát, gyógykolloidokat, enzimterápiát, vízterápiát, fito asztrológiát.
Mi a fitoterápia célja?
A megzavart testfunkciók kauzális, lehetőleg direkt, kísérletileg megalapozott befolyásolása.
Mit foglal magába a fitoterápia?
A korszerű fitoterápia az alábbi területeket foglalja magába:
1. Gyógynövényekkel és gyógynövény kivonatokkal, készítményekkel való gyógyítás
2. Apiterápiás (méhészeti) termékekkel való gyógyítás (méz, propolisz, virágpor, méhpempő, méhméreg, méhviasz)
3. Gyógygombákkal és kivonataikkal való gyógyítás
4. Aromaterápia
5. Gyógyító tápnövények
Szeretettel,
Kovács Réka
Fitoterapeuta természetgyógyász, Hormonegyensúly tanácsadó,
Holistic Pulsing terapeuta, Bach-virág tanácsadó, Energiagyógyász
Forrás:
Gillich István: fitoterápia – tanfolyami jegyzet
Mester Ildikó: Fitoterápia tanfolyami jegyzet
https://harmoniaban.hu