Mikor jelenik meg a szabad akarat életünkben?



Egyszer volt, hol nem volt…

A jelen tudományos kutatásai ellenére, még mindig nagyon sokan a látható, fizikai érzékszerveinkkel megtapasztalható világot gondolják az egyetlen, igaz valóságnak és pusztán fizikai testükkel azonosítják magukat.

A valóság ennél jóval sokszínűbb, mélyebb, árnyaltabb, misztikusabb…

Ahhoz, hogy megértsük mindennapi működésünket és „el tudjuk helyezni magunkat” a világunkban, egy kis időutazást kell tennünk.

Valamikor régen, nagyon régen, kinyitottunk egy üres könyvet, kézbe vettünk egy tollat és elkezdtünk írni egy történetet. Életünk történetét, regényét. Fejezetről fejezetre haladva e mesés kalandban, megpróbáltatásokat és csodás tapasztalásokat átélve, egyetlen céllal íródott e történet: eseménydús és kihívásokkal teli utazásunk végén visszatalálni eredeti, „ősi” esszenciánkhoz, a lelkünkhöz, önmagunkhoz.

Ahogy a mesékben a hős a bonyodalmak hálójába kerülve már azt sem tudja, honnan jött és merre tart, mi is elvesztünk félúton a megtapasztalt élmények sokaságának és emlékének útvesztőjében. Ahhoz, hogy a labirintus kijáratát megleljük és szabaddá legyünk, magunkat kell letisztítanunk a ránk rakódott „fedő rétegektől”, ki kell bontanunk önmagunkat az évezredes csomagolópapír sokat sejtető, ám elrejtő szorításából.

Mik ezek a „fedő rétegek”?

Nem mások, mint a bennünk futó gondolati és érzelmi emlékprogramok.

Egykor, egy minket ért (vagy, ha így befogadhatóbb számodra: generációnk, őseink valamely tagját ért) esemény, élmény hatására létrejött bennünk egy gondolati – érzelmi válaszreakció, mely az idők során automatizálódott, ösztönössé vált.

Pl. Valamikor egy kommunikációs megnyilvánulás során átéltem (ősöm átélte) a meg nem értettség érzését (kinevettek, lenéztek stb.), melyre egy bizonyos gondolati-érzelmi mintával reagáltam (reagált), pl: nem értenek meg, senki vagyok / gyomorgörcs érzés, lefagyás, dadogás, némaság stb.

Ahogy az esemény minta ismétlődött (többször éltem át / élt át a generációm hasonló szituációt), a korábbi gondolati-érzelmi minta berögződött, ösztönszerűvé, automatikussá vált (Pavlov kutyája effektus).

A tudomány oldaláról…

Tudományos nyelvre lefordítva: a gondolatainkkal/érzelmeinkkel működésbe hozott idegsejtek egy idő után összekapcsolódnak, meghatározott mintába rendeződnek, „behuzalozódnak”. Minél többször aktiváljuk ezt a neuron csoport „mintát” (ugyanazzal a gondolattal/érzelemmel), annál jobban „behuzalozódik”, berögzül, s egy idő után automatikus, öntudatlan szokássá, reakcióvá válik.

Vagyis a korábbi példánál maradva: az átélt kommunikációs „sérülések” hatására a testem „megtanulta”, hogy hasonló szituációban ugyanazokat a gondolatokat, érzelmeket éljem át, ösztönösen, öntudatlanul ugyanazok a reakciók ismétlődnek újra és újra…

„Komplex rendszerként” múködünk

Fizikai testünk nem önmagában létezik, ő „csupán” a hordozó, a közvetítő, a számítógép. Programokat futtatunk rajta, melyek többsége már elavult, nem működő, lefagyást okozó, hátráltató program. „Mindössze” annyi a feladatunk, hogy szükség esetén szoftver cserét, szoftver frissítést hajtsunk végre.


Fizikai testünk elválaszthatatlan éteri, mentális, érzelmi és spirituális testünktől. Egy átélt eseménysorozat hatása megjelenik (lenyomatot képez) gondolati, érzelmi, éteri testünkben, majd konkrét reakcióként megjelenik a fizikai test szintjén.


Pl.: A negatív kommunikációs esemény többszöri ismétlődése kialakít egy gondolati mintát (nem értenek meg) és ez lenyomatként megjelenik a gondolati test szintjén. Az esemény hatására átélt negatív érzelmek „bekódolódnak” az érzelem testbe. A negatív gondolati-érzelmi minta beaktivál bizonyos testi reakciókat, pl. nem tudok megszólalni.

Ha a berögződött mintát nem írom felül (nem hajtok végre szoftver cserét) előbb-utóbb megjelenhet konkrét fizikai betegség tünetként, pl. torok probléma.


Összefoglalva: a lelki diszharmónia – dominószerűen – végig áramlik a „rétegeinken”, végül megjelenik a fizikai test szintjén.


Kiút, megoldás, szabad akarat

A fent leírt folyamatból egyértelműen következik, hogy ha pozitív irányba változtatni szeretnék az életemen, ha meg kívánok „gyógyítani” magamban egy negatív gondolatot, érzelmet, ha el szeretnék mulasztani egy kellemetlen fizikai tünetet, a gyökerét kell megtalálnom, megfognom a problémának.

Attól, hogy egy gyomot letépek a kertemben, még újra és újra oda fog nőni, az egyetlen módja a tartós gyomirtásnak, ha gyökerestől tépem ki.

A megoldás: meg kell találnom a kellemetlenségeim mögött rejlő gyökér okot, az „eredendő” gondolati-érzelmi mintát és fel kell oldanom.

Általában a gyökér ok a régmúltban, egy nagyon régi történetben, egy transzgenerációs mintában bújik meg.

Ugyanakkor, sokszor nem szükséges ennyire mélyre ásni, egyszerűen elég megvizsgálni gyerekkorunk eseményeit, hiszen a régről hozott „generációs”, karmikus minták beaktiválódnak gyermekkorunk éveiben.

Születésünk után (miután a számítógép „felállt”) felidéződnek, beaktiválódnak életünk regényének múltbeli lenyomatai, emlékei, betöltődnek a szoftverek és lefutnak, lejátszódnak a programok (DNS-be „kódolt” információk).

Pl. Ha a korábban leírt kommunikációs „sérülés” emlékét hozom magammal, már egész kisgyermekként félek a nyilvános szerepléstől, megmérettetéstől.

A gyökér ok megtalálásával fel tudom oldani a hozzá kapcsolódó gondolati-érzelmi mintát és újra tudom építeni (az idegsejt csoportot újra tudom huzalozni).

Hogyan tudom mindezt megtenni?

A változás létrejöttéhez meg kell történnie a gondolati és érzelmi együttes „átkapcsolásnak”.

Nem elegendő csupán gondolati szinten megtennem a változást, az érzéseknek is „meg kell érniük” rá. A kettő összefonódik, elválaszthatatlan egymástól.

Hiába mondogatom magamnak akár naponta, éveken keresztül pl., hogy „beáramlik a bőség az életembe”, ha valójában nem érzem ezt, mert egy régről hozott minta tudat alatt „mást súg” (pl. nem érdemlem meg a gazdagságot), nem fogok változást elérni az életemben.

Ezért nem működik önmagában a pozitív gondolkodás, a tudatos „átkapcsolás”, ha koherens érzés nem társul hozzá.

A gondolatok és érzelmek, agy és szív összhangjára, együtt rezgésére van szükség!

Gondolati szinten viszonylag egyszerűen el tudjuk indítani a változást, csupán elhatározásra, tudatos átkapcsolásra van szükség.

Nehezebb dolgunk van az érzésekkel, hiszen ezek megtanult mintaként, tudat alatt, ösztönösen működő reakcióként „irányítanak” minket.

Ezek feloldásában, elengedésében, átírásában segítenek a különböző alternatív terápiák, illetve a meditáció, az önmunka.

E módszerek segítségével a régi, elavult, hátráltató minta feloldódik, a gondolati és érzelmi test „kisimul”, s a gyökér probléma feloldásával fizikai szinten is visszaáll a harmonikus működés.

Minden szinten visszaérkezünk a harmónia, egyensúly, teljesség állapotába.

Sokat hallatott kifejezés mostanában a szabad akarat, mely az egyetlen lehetséges kulcsa sorsunk megváltoztatásának. A szabad akarat lehetősége azonban csak akkor érkezik életünkbe, ha élünk vele, ha kézbe vesszük életünk hajójának a kormányát.

Amíg nem nézünk befelé, nem ismerjük fel az egyensúlytalanságokat és nem születik meg bennünk a változtatás iránti szándék, addig a régről hozott, megtanult, ösztönszerűen működő programjaink marionett bábjai vagyunk.

Állj készen a változásra, nyiss önmagad felé, vállalj felelősséget az életedért, s vedd kezedbe a kormányt, senki más nem teheti helyetted…

Szeretettel,

Preisz Danila

298 megtekintés
HÍVJÁL BENNÜNKET
ÍRJÁL NEKÜNK
CÍMÜNK
NYITVATARTÁS
Hétfő - Péntek: 9:00 - 20:00
Szombat: 12:00 - 18:00
boldog8_edited_edited.jpg