A szív bölcsessége
Az adventi-karácsonyi időszak mindig az év legmeghittebb, legvarázslatosabb időszaka, de idén talán még különlegesebb, mint eddig bármikor.
Izgalmas, kihívásos évek állnak mögöttünk, mely egyszerre hordozta a belső mélyrepülés, átlényegülés és az átfordulás, kiteljesedés lehetőségét. Mindannyiunk előtt kinyitották a szabadság kapuját, hogy belépjünk rajta. De ez nem volt könnyű…Nagyon mély őszinteséget, erőt, kitartást, sokszor önmeghaladást igényelt, hogy ne adjuk fel, ne a könnyebbik utat válasszuk. Meg volt próbálva a hitünk, a türelmünk, az önmagunkba és az életbe vetett bizalmunk. Folyamatosan érkeztek a jelek, a segítő üzenetek a mindennapjainkba, melyek első ránézésre nem mindig tűntek segítségnek. Sokszor betegségek, fizikai tünetek, konfliktusok, megpróbáló események formájában érkeztek, de jó szándékkal tereltek minket. Befelé. Önmagunkba. A megértés, a megérzés útjára. Egyetlen végállomás felé: a szív bölcsességéhez.
A mögöttünk álló évek a legnagyobb ajándékot nyújtották számunkra, a felszabadulás lehetőségét. Évezredeken át hurcolt generációs mintákat, történeteket, traumákat érthettünk meg és szabadíthattunk fel magunkban. Rálátást kaptunk arra, hogy hol hordozunk még a szívünkben félelmeket, mely személyiségrészeinkkel hadakozunk, miért védjük még mindig magunkat, hová építettünk önkorlátozó falakat, melyekkel önmagunktól választódtunk el, s veszítettük el igaz kapcsolatunkat a belső gyermekünkkel.
S ahogy megértettük, feldolgoztuk és átszerettük belső „árnyékrészeinket”, megkönnyebbült a szívünk. Megnyíltunk önmagunk elfogadása, szeretete és ezáltal az élet szeretete előtt.
A kapu kinyílt…
Ajándékba kaptuk a legnagyobb ajándékot, melyet földi ember kaphat, a szabad, önazonos létezés lehetőségét. Önmagunk megismerését és fel-szabadítását. A szívünk megnyitásával az öröm és jól-lét minőségét. A szer-elem érzését. Belül, önmagunkban. Azt a csodálatos, áldott állapotot, amikor békében, elfogadásban és szeretetben élünk önmagunkkal.
S ahogy fokozatosan megbékéltünk önmagunkkal, megbékéltünk a külvilággal is. Megértettük az ősi „törvényt”, hogy a világunk nem más, mint belső folyamataink, önmagunk kivetülése, hiszen, „amint bent, úgy kint”.
Megérezhettük, hogy minden, amire szükségünk van, bennünk létezik, sehol máshol, s minden pillanatban megérkezik a válasz, a segítség, a megoldás, bármi is legyen az. Ha nyitottak vagyunk, ha bízunk, ha a belső bölcsességünkre hallgatunk, ha a szívünk útját követjük.
Igen, megmutatták nekünk, hogy az egyetlen járható út: a szív útja. Ha ezen haladunk, áldás kísér minket, bármi is történjék.
Az idei karácsony felteszi erre a folyamatra a pontot, a „teljes tisztulás” és megérkezés lehetőségével.
Az előttünk álló éveket már e szerint fogjuk „írni”, lehetőségekkel, újragondolásokkal, ötletekkel, bátorsággal, megabiztossággal, hittel és belső bizonyossággal.
Hiszen, aki a szívében él, többé el nem tévedhet.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok nektek a Harmónia Fészek csapata nevében nagyon boldog, meghitt, békés karácsonyt és örömteli új évet!
Szeretettel,
Danila