„Csatlakozz le” a külvilág eseményeiről, bármi is történjék odakinn, s figyelmed fókuszát vidd befelé, szíved fénytemploma felé.
Ne gondolj, hanem érezz. Egyszerűen add át magad feltörő érzelmeidnek, őszintén „beszélgess velük”, kérdezd meg: miért jöttek, mit üzennek számodra. Fogj kezet velük, köszöntsd őket barátként, s miután megismerted, engedd őket útjukra. Ők segítenek, „irányba állítanak”, de nem a részeid, ne ragaszkodj hozzájuk, ne szolgáltasd ki magad nekik, ne félj tőlük. Érezz, érts és engedd.
Szabadítsd fel magad azon benső érzelmi mintáid kötésétől, melyek már nem tartoznak hozzád. Eljárt felettük az idő.
A kulcs Te vagy! Senki és semmi nem ismerhet jobban önmagadnál.
Ne hagyd, hogy a sok magyarázat és magyarázkodás, ítélkezés és göcsös válasz keresés, a feladatorinetáltság érzetét keltő szigorú tanács, a bizonytalanság és kiszolgáltatottság illuzióját keltő külvilág „megtörjön”.
Ne hagyd, hogy összezavarjanak, elgyengítsenek, szétforgácsoljanak, ne hagyd, hogy helyetted gondolkodjanak és érezzenek.
Utazz befelé. Őszintén, kiváncsian, elfogadóan, szeretettel. A szíved felé. Belső fénytemplomod felé. Térj Haza…
Szeretettel,
Danila