Szeretettel mindazoknak, akiket a szívünkben őrzünk!
„Drága Felmenőim!
Tiszta, őszinte szeretettel gondolok Rátok ma és az év minden napján, hálával, békével a szívemben.
Nem ismertem mindannyiótokat ebben a földi létben, de cipeltem generációs terheiteket, s a puttony sokszor nehéz volt és fájdalmas. Magammal hoztam belőletek egy darabkát, az áldásokat éppúgy, mint a szomorúságot és a feldolgozatlan félelmeket. Bennem éltek tovább.
Sokáig „hadakoztam ellenetek”, s belülről hajtott a leszakadás vágya. Volt, hogy különcnek, meg nem értett csodabogárnak éreztem magam, aki „nem illik a képbe”. Később azonban rájöttem, hogy szívem nehezékei a „ti történeteitekből táplálkoznak”, s ha megértelek benneteket, megértem önmagamat is.
A múlt történeteiben utazva ráismertem saját mintáimra, félelmeimre, elfojtásaimra, s a megértéssel, feloldással, megbocsájtással egyre könnyebb lett a szívem. Közel kerültem Önmagamhoz és Hozzátok.
Ma már értelek, érezlek, csodállak benneteket, s végtelenül hálás vagyok, hogy a „gyermeketek” lehetek, hogy én lehetek az, aki átszereti megfáradt szíveteket.
Köszönöm, hogy mindvégig mellettem álltatok és vezettetek az úton. Önmagam megértése, elfogadása és szeretete felé.”
Szeretettel,
Danila