Amíg drámánk aktív résztvevői vagyunk, esélyünk nincs arra, hogy kilépjünk gátló érzelmeink és gondolataink kusza útvesztőjéből. Mintha labirintusba kerültünk volna, vadul, elvakultan keressük a kijáratot, de folyamatosan falakba ütközünk és egyre erősödő frusztrációnk maga alá gyűr.
Ellenben ha ellenállásunk feladjuk, gondolataink és érzelmeink megfigyelőjévé válunk, kilépünk a saját magunk kreált útvesztőnk kusza hálójából és mindezen felülemelkedve, egy magasabb nézőpontból szemlélve megleljük a kijáratot…
Szeretettel,
Danila
Comments