Napok óta készülök írni nektek a bennünk és körülöttünk zajló erőteljes energetikai hatásokról, de egy mondatot sem sikerült papírra vetnem. Egyrészt azért, mert annyi jelentős hatás ér(t) minket egyszerre, hogy nem tudtam hogyan fogják hozzá, másrészt azért, mert engem is „beszippantottak” a napi kihívásam.
Igen, órákat beszélhetnénk arról – amiről már oly sokat írtunk – hogy egy korszakváltás kellős közepén vagyunk, hogy a látszólagos külső hatások nem kímélnek minket, hogy az energetikai háttér (akár asztrozófiai, karmaasztrológiai, vagy éppen kvantumfizikai nézőpontból vizsgáljuk) folyamatos önmeghaladásra inspirál minket, de nem ez a lényeg.
Ami igazán fontos, hogy mit teszünk, hogyan működünk a mindennapjainkban, hogy mit kezdünk önmagunkkal, az életünkkel. Azt is mondhatnánk: ne mondd, hanem csináld, ne okítsd, hanem mutasd, ne tudd, hanem tedd. Vagyis az elméletet, a felhalmozott tudást ültesd át a gyakorlatba, vagy egyszerűen csak csináld jól ösztönből (utóbbiak a szerencsésebbek).
És mindez mit jelent valójában? Egyszerű: örömteli tudatosságban élni.
Az életünket belülről kifelé szemlélni, mindenek előtt önmagunkat tisztelni, becsülni, érteni és szeretni. Végtelenül őszintének lenni és a sebezhetőségünket felvállalni, hiszen amíg erre nem állunk készen, a szívünk köré épített védelmi falaink elválasztanak ön-mag-unktól.
Ha saját magunkkal nem vagyunk őszinték, miért várjuk el a külvilágtól? Ha megvonjuk magunktól a szeretetet, miért követeljük a környezetünktől? Ha nem tiszteljük önmagunkat, miért háborodunk fel, ha lekezelő, megalázó helyzetekben találjuk magunkat? És még sorolhatnám…
Minden egy pontból, a magból, az eredőből indul ki és önmagát vetíti, sugározza kifelé. Tehát, ha ön-MAG-unkkal rendben, egységben, őszinteségben, szeretetben vagyunk, ezt a létállapotot fogjuk kisugározni, vagyis tapasztalni, érzékelni, élni.
A figyelmed, az érzékelésed, a fókuszod tehát ne kifelé, hanem befelé irányuljon.
Kihívást jelentő helyzetekben (mostanában van bőven), konfliktusoknál, negatív érzelmek (harag, düh, félelem stb.) feltörésénél, vagyis a napi „káosz állapotoknál” tudatosítsd, ismerd fel a helyzetet, de ne bonyolódj bele. Ha hagyod, hogy érzelmileg behúzzon, be fog szippantani, mint egy örvény, megoldást nem lelsz és újra és újra ugyanezeket a helyzeteket fogod tapasztalni az életedben.
Tehát tudatosítsd a helyzetet, szüntesd meg az ellen-állásodat és ismerd fel, mi van mögötte: mi az a gondolati-érzelmi, akár családi/generációs minta, ami beaktiválja, kiváltja a reakciódat.
Majd engedd át magadon és csináld máshogy. Ezzel „átírod” a régi mintát, kioldod, felrezegteted és tudatos hozzá-állásoddal megnyitod önmagadat, a szívedet a Jó befogadására.
A bőség, az öröm, a kiteljesedés lehetősége, lét-állapota folyamatosan itt van körülöttünk, de saját magunkat zárjuk el ennek megtapasztalásától, a bennünk működő önszabotáló, ál-védelmi mintáinkkal.
Tehát az örömteli tudatosság, a kulcs, a „titok” nem más, mint vetítés és kifogások keresése helyett befelé figyelni, meglátni, érteni, érezni, máshogy csinálni, átfordítani és ezáltal önmagunkkal tiszta, őszinte, önazonos, szeretetteljes kapcsolatot létesíteni.
S ebből az igaz kapcsolatból születik meg egyidőben a külvilággal való igaz, örömteli kapcsolatunk, hiszen MAG-unkból teremtünk mindent az életünkben.
Szeretettel,
Danila
Comments