
Egyszer csak rájössz, hogy minden – fájdalomként, elégedetlenségként, hiányként megélt állapotod csupán elméd szüleménye.
Rájössz, hogy minden dühöd, féltékenységed, haragod, ítélkezésed, de még izzó vágyad és igaznak hitt szereteted is csupán mélyen eltemetett részed figyelmet követelő segélykiáltása.
Rájössz, hogy az a valaki, aki melletted áll, nem azért jött, hogy elfedje hamis én-képed szürke foltjait, hanem hogy általa megtalálhasd, s begyógyíthasd pangó sebeidet, hogy ráeszmélj, ki is vagy valójában.
S ekkor a korábban olya igaznak hitt megélések eltűnnek, szertefoszlanak, s te ott állsz meztelenül, tisztán, egységben, békében, összekapcsolódva igaz léteddel, a melletted álló poláris minőségeddel, minden létezővel.
Szeretettel,
Danila
Comments